| |
A Lamar University-n 1981-ben kaptam meg a professzori rangot, és bár sok szempontból meg voltam elégedve pozíciómmal, nagyon egyedül voltam. Így, az ott töltött 19 év során többször megkérvényeztem más pozíciókat, de azok egyike sem volt eredményes. Később rájöttem, hogy vállalnom kell a tanszékvezetést, ha jobb helyre akarok menni, de ahhoz nem nagyon volt kedvem. A Rose-Hulman Institute of Technology (RHIT) akkor már második éve keresett egy megfelelő személyt a matematika tanszék vezetésére, s minthogy az első évben én is írtam egy ajánló levelet egy barátom részére, felfigyeltem rá. Megpályáztam, és két hosszú és csaknem kimerítő interjút követően enyém volt a pozíció.
A tanszék vezetését 50. születésnapomon vettem át, és 6 éven át érdemlegesen helyt álltam. Megkaptam a véglegesítést is, mint professzor, ugyanis anélkül kellett elfogadnom a pozíciót; tehát a tanári kar és a diákok is meg voltak velem elégedve. Az a 6 év sok munkával és eredménnyel volt telítve, melyekről most csak vázlatosan fogok beszámolni.
Mindenekelőtt azt a tényt akarom megörökíteni, hogy nagyszerű kollégáim voltak, akik nem csak a tanteremben, de mint matematikusok is megállták helyüket. Jól dolgoztunk együtt, és rövid időn belül kialakult egy kis csoport, kik hajlandók voltak megindítani velem egy újabb programot, a USA Mathematical Talent Search (USAMTS)-t. De mielőtt arról írnák, azt is le kell szögeznem, hogy a diákok is jobbak voltak, mint a Lamar University-n az utóbbi években. És így természetes volt, hogy elsősorban az egyetemisták versenyeire koncentráltam. A Homer A. Dennis verseny mintájára megindítottam egy házi versenyt az első évesek részére, hogy mielőbb tudjuk, kik a legjobbak, folytattuk a résztvételt a Putnam versenyen és az Indiana egyetemi közt létrehozott u.n. Friendly (barátságos) Competition-on, és felújítottam az egyetem bekapcsolódását az országos Mathematical Modeling Competition-ba, melyen már az első évben első díjat is nyert az egyik csapatunk.
|
