A következőkben tematikusan összegezem matematikai pályafutásom, főleg azon mozzanataira koncentrálva, melyeken felismerhető, a magyar matematikusoktól eltanult tehetségkutatás és tehetséggondozás filozófiája. Volt, amit magammal hoztam onnan, a csurgói gimnáziumból és olvasmányaimból, de a legtöbbet távolról, könyvekből és folyóiratokból kellett elsajátítanom. Voltak mentoraim, de ha mindent összevetek, senki sem tanított meg ezekre. Néha tudatosan, de legtöbbször szinte ösztönszerűen követtem a magyarországi példákat, átültetve azokat az itteni földbe.
Egyrészt természetes volt, hogy megosszam fogadott hazám fiaival azt, amit magammal hoztam szülőföldemről. Másrészt, mindig szem előtt tartottam annak a fontosságát, hogy tudják, honnan vannak azon drágakincsek. Igyekeznem kellett úgy válogatni az átmentendő értékek közt, hogy megfoganjanak, és vigyáznom kellet ne hogy elfajuljanak azok. Minden emigráns, ki elfogadja és belebékül abba, hogy más földön fogják elhantolni, mint ahol született, így kell, hogy gondolkozzék. De ahhoz le kell élni csaknem egy teljes életet, hogy meg is tudja fogalmazni ezt az ember. Vagy legalább megpróbálkozzon vele.
Ez a visszapillantás csak itt-ott érinti a tanítással kapcsolatos eredményeimet és élményeimet, és még kevésbé kutatómunkámat. Feleségemről sem írok sokat, bár tény, hogy nélküle sokkal kevesebbre vittem volna. Nem csak tényleges segítésére volt gyakran szükségem, de csaknem minden ötletemet előbb vele beszéltem meg, és mielőtt bármit is kiviteleztem volna, mindig készséggel belejavított, amibe kellett. Ráadásul, csaknem minden irományomat kritikusan átnézte, és nagyszerű érzékkel korrigálta, amit kevésbé jól fejeztem ki. Négy felnőtt gyerekünket is csak itt-ott említem meg, 10 unokánkat pedig sehol sem. Pedig mind ott voltak nem csak a háttérben, de gyakran az előtérben is. És mind megértőek voltak, amikor tudták, hogy nekem valamin komolyan kell dolgoznom, ami gyakori volt.
Itt még megjegyzem, hogy többször angolul hagytam programok, intézmények nevét, remélve, hogy az olvasónak van egy kis jártassága az angol nyelvben és az amerikai akadémiai életben is. Megjegyzem továbbá, hogy a jelenlegi írás nem több mint vázlata annak, amit egyszer majd talán jobban is meg tudok fogalmazni, összeállítani. És sajnos nagyon is jól tudom, hogy ha feleségem lektorálni tudná, sokkal gördülékenyebb lenne még a stílusom is. Sajnos csak vázolni tudtam neki, hogy mi van az egyes paragrafusokban, de így is sokat segített, hogy azok takarják a lényeget. Ami a sorrendjüket illeti, az csak ritkán kronologikus, minthogy több tevékenységem is parallel volt és nem mindig épültek azok egymásra.
*** Hogy a részleteket is el lehessen olvasni, az alábbi alcímekre kell kattintani, melyek végén be kell csukni azt az „ablakot”, hogy visszatérjen az olvasó ezen leíráshoz.
